Van lejjebb
Azt hittem nemrég, hogy nincs már lejjebb – vagy inkább hinni reméltem. De rá kellett jönnöm az orosz-ukrán háború kapcsán, hogy van. Egymásnak esnek emberek, láncfűrésszel vágják maguk alatt a fát, csak azért, hogy aki mellettük ül, lezuhanjon. Azért, hogy megmutassák, milyen jól informáltak és mekkora tudás van a hatalmukban, bármi legyen is a téma. Örjöngve visítanak, ha végre valakit megalázhatnak, letiltathatják a másként gondolkodókat, jól elküldhetik a másikat a leg alpáribb stílusban, amit még egy kocsmai verekedésnél sem mernének megengedni maguknak. Mindezeken túl veszélybe sodorják saját hazájukat csak azért, hogy pillanatnyi sikerért cserében begyűjtsék a szerintük megérdemelt like-okat. Szörnyen undorító hellyé vált ez a jobb sorsra érdemes közössségi oldal. Pedig a legjobb hely lehetne, ha közös ügyünk mellé keresnénk társakat, összefogást a bajban az állandó szembenállás helyett. Szomorú ezt látni.
Őszinte leszek, engem is néha elkap a hév, hogy muszáj hozzászólnom egy témához, mert akkora butaságokat osztanak meg emberek, hogy azt még látni is fáj. Aztán elgondolkodom – kell ez nekem? Tudunk értelmes, kultúrált vitát folytatni? Legtöbbször nem. Ezért van, hogy inkább törlöm, amit írni kezdtem és hagyom a fenébe, mert reménytelen.
Halványan pislákol azért egy reménysugár, amikor látom, hogy a segítségkérésnek van még hatása a normális emberekre. Mert szerencsére sokan vannak ők, csak inkább hallgatnak. Mert okos enged, szamár szenved.
Egy nap talán majd arra eszmélnek emberek, hogy másképp is lehet ezt a közösségi oldalt használni. Bízzunk benne, hogy így lesz. Fogjunk össze, örüljünk együtt az életnek, mert túl rövid ahhoz, hogy állandóan egymásra acsarkodjunk. Élvezzük, amíg lehetősgünk van rá, mert nincs második esély. Vigyázzatok magatokra és egymásra!
— Lesbat —
Related Posts
La Galera
Motoros YouTuber
