Nyugodjatok békében …

Motoros lélekdec 5, 2023

Nézegetem a képeket Facebook profilomban. Megnyitom az „Emlékezz, honnan jöttél” albumomat. Nézem és kicsit szomorú vagyok. A legtöbb fényképre szinte tisztán emlékszem, mikor készült. Képzeletben visszarepülök az időben és egy pillanatra újra átélem az akkori időket.

Sajnos sokan közülük már rég nincsenek velünk. Nagyszüleim, édesapám, nagybátyám, nagynéném férje és sajnos még sorolhatnám.

Mondhatnánk, hogy ez az élet rendje, mindannyian befejezzük egyszer földi pályafutásunkat és utódainknak csak az emlékek maradnak.

Édesapám nem sokkal halála előtt papírra vetett néhány sort. Fontos volt neki és sajnos hamarosan mi is rádöbbentünk, hogy valamit megérzett. A következőket írta magának fel egy papírdarabra:

WASS ALBERT

„Én istenem, az idő hogy szalad!

Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék : minden elmarad.

Nyomunkat rendre belepi rút lombjával az őszi szél.

S hogy kik voltunk, maholnap az sem tudja, aki rólunk beszél.2

Most is, ahogy olvasom a sorokat, bolyonganak a gondolataim. Életről, örömről, bánatról, elmúlásról, örökül hagyott emlékekről.

Mindig azt vallottam, igazán csak az hal meg, akit elfelejtenek. Ilyenkor mindenszentek előtt talán többet gondolunk eltávozott rokonainkra, családtagjainkra, barátainkra, s talán még a temetőbe is kilátogatunk. De nem az számít, hogy ki mekkora koszorút visz ilyenkor szerettei sírjára vagy hány gyertyát gyújt meg a sír mellett. Elég, ha felidézi az emlékeket, melyek szeretteihez fűzik. Ez sokkal jobban életben vagy inkább emlékezetünkben tartja azokat, akiket egykor szerethettünk való életükben.

Nekem év közben is gyakran jutnak eszembe a nagyszülőknél eltöltött nyarak, a rokonlátogatások, a mindennapi beszélgetések. Ilyenkor néhány pillanatot rájuk szánok a lelkemből, s igyekszem emléküket ápolni, gondozni. Motoron ülve is van, hogy arra megyek, merre szeretteim nyugszanak. S ha nem is mindíg állok meg, rájuk gondolok, miközben elhaladok örök nyughelyük mellett.