Kicsit irigykedve

 Nézegetem a FB-ot, sokan posztolnak képeket, hogy merre motoroztak ebben a „jó időben”. Igen, lehet motorozni, hisz én is januárban hoztam haza a motort Székesfehérvárról, hol 4 fokban, hol nulla fokhoz közel. Nem mondom, hogy szenvedtem, mert nem igaz, de önfeledten örülni sem tudtam. VOLNA! De mégis önfeledten örültem, hisz boldog tulajdonosa lettem mostani társamnak. 

Viszont van, amikor a józan ész felülírja a vágyakat. 

Emlékszem, apám mindig mondogatta, mikor motorral látogattam haza, hogy nagyon vigyázzak az izületeimre, öltözzek fel mindig, ne motorozzak hidegben, esőben stb. Ezeket többnyire be is tartottam. 

Nem miatta, hisz mindig lázadó típus voltam, hanem magam miatt. Éreztem magamban annyi felelősséget saját testi épségem iránt, hogy védjem magam a lehetőségekhez képest. 

Sosem motorozom anélkül, hogy be nem öltöznék. Erre odafigyelek.

Persze, én is motoroztam néhány fokban és fogok is, de most nem érzem, hogy szükségem lenne rá. Inkább várok, míg az első tavasz köszöntő sugarak néhány tized fokkal feljebb csalják az aszfalt hőmérsékletét. Mert nekem már többet ér egy egészséges szezon, mint egy szezon előtti balszerencsés gurulás.

Így hát kicsit – de tényleg csak kicsit – irigykedve nézem a képeket, majd lemegyek a garázsba, megsimogatom a kis barátomat és megígérem neki, hogy hamarosan újra együtt kalandozunk tovább.

Vigyázzatok magatokra motoros barátaim! Találkoz(z)unk tavasszal!