Minek babrálni az időt?

Itt ülök a gép előtt és az órára pillantok. Ó, fiatal még az idő, pár perc múlva lesz este kilenc óra.

Nekem ez még korai a lefekvéshez, évek óta hozzászoktam, hogy éjfél előtt nem igen kerülök ágyba. Talán csak akkor, amikor hajnali 4:25-kor szól a telefonom, hogy ideje felkelni.

Sosem voltam képes korán kelni annak ellenére, hogy lassan negyven éve ezt teszem. Még kimondani is szörnyű! Hogy lehet ennyi éven keresztül testem és lelkem pihenni vágyása ellenére ilyen korán megkezdeni egy új napot? Persze minden nap egy új öröm lehetőségét veti fel, mert jó ideje úgy élek, hogy igyekszem kizárni az életemből a negatív dolgokat – és főleg a negatív embereket. Azt kell mondjam, ez eléggé hatásos módszer ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és élvezni tudjuk az élet minden percét, ami számunkra adatott.

Szóval itt ülök, rápillantok az órára, aztán kissé elkomorodik a hangulatom. Odasétálok minden órához a lakásban és átállítom őket. Igen, óra állítás van már megint. Szerintem és sokak szerint semmi értelme, de képtelenek a nagyhatalmú vezetőink végre döntést hozni arról, ami magától értetődő. Már semmi értelme állítgatni az órát évente kétszer.

Még a régi időkben – gyerekkoromban – volt némi haszna. Ha jól emlékeszem éves szinten egy húszezer lakosú város éves energiafogyasztását lehetett vele megspórolni. Aztán lehet, hogy tévedek, de nekem ez égett be.

Régen tehát volt értelme. De mára annyira megváltozott a világ, hogy nincs jelentősége, ha egy nap korábban kelünk, s délután vagy este egy órával tovább van világos. Emlékszem, cserekkoromban bőven tudtunk este bújócskázni, bámulni a csillagokat még mielőtt a szülők mindannyiunkat elhajtottak aludni. Mi persze élveztük a sötétséget, jókat dumáltunk a barátokkal a játszótér füvén fekve. Boldog gyermekkor. 🙂

Életkoromból adódóan sokszor megtapasztalhattam már a váltás hatásait. Nekem nem jön be. Engem nem érdekel, ha egy órával később sötétedik. Az jobban zvar, hogy mire végre világosban mehetnék dolgozni, megint sötét lesz reggel, amikor próbálok magamhoz térni. Tavasszal mindig az az érzésem, hogy elvesznek egy órát az életemből. Képtelen vagyok átállni, a szervezetem folyamatosan tiltakozik ez ellen az értelmetlen húzás ellen. Nekem az igazi a téli időszámítás, vagyis az érintetlen, körül öleleő idő. Az való nekem!

Na most ilyeneken agyalok, miközben tudom, hogy holnapután reggel munka, 4:25-kor kelek, ami a testemnek és lelkemnek 3:25. Soha nem fogom megszokni.