Családfa

Családfa

Egyénnek, családnak valamely őstől való leszármazását és rokonságát sokágú fa alakjában vagy táblázattal szemléltető ábra ; származásfa.

Röviden, szárazon, semlegesen leírva nagyjából ennyit jelent a családfa. De csakúgy, mint más szavak, ez is tartalmat hordoz, ezernyi pillanatot, fogalmat tömörít egyetlen szóba.

Fiatalon az ember nem tanúsít különösebb figyelmet a családfa iránt. Legfeljebb annyi köze van hozzá, hogy jobb esetben még életében megismeri szüleit, nagyszüleit, dédszüleit, közelebbi rokonságát. Kevésbé szerencsés esetben még ennyi sem jár egy leszármazottnak. De ez nem szokta különösebben zavarni az átlagembert.

De sokunknál elérkezik az idő, amikor kezd kicsit többet gondolni a saját és az őt körülvevő világról, mint azt addig tette. Elkezdi keresni honnan származik, kik lehettek az ősei, voltak-e ismert személyek a családjában és úgy egyáltalán, elkezdi érdekelni a múltja. Na nem mindenki ilyen, de vagyunk páran, akik családfa kutatásra adjuk a fejünket.

A kezdő lépések

Eleinte úgy kezdtem, mint sokan mások. Megkérdeztem a szüleimet, nagyszüleimet, hogy mit tudnak a családunkról. Kik voltak a testvérek, szülők, rokonok, szomszédok, kiről mit tudnak. Ezekből a családi elbeszélésekből, legendákból próbáltam kibogozni valami értelmezhetőt. Persze a kezdeti érdeklődés jobbára elakadt, miután általában ugyanazok a nevek, történetek kerültek szóba. Meg ugye sokat el is felejtettem az évek során.

A kezdő lépések tehát eléggé botladozóra sikerültek, néhány jegyzetpapíron és a fejembe beégett történeten kívül nem sok minden maradt meg belőle. Így hát el is halt egy időre ez a múlt iránt való érdeklődés.

Fussunk neki újra

Már-már el is felejtettem mire jutottam addig a családfa kutatás során, mikor kezembe akadt egy jegyzettömbből kitépett papír. Apám írása volt, rajta nevek, évszámok, nyilak, bizonytalan áthúzások, megjegyzések. Nem sok, de kezdetnek elég lehet, ha szeretnék ismét mélyebbre ásni a családunk múltjában.

Bizonyára életkori sajátosság, hogy idővel elkezd olyan dolgok után érdeklődni az ember, ami a világban való jelenlétének értelmét, a jövő számára itt hagyandó nyomait kutatja, illetve jövőjét formálja. Életem B oldalához közeledve bennem is megfogalmazódott az őseim megismerése utáni vágy. Érdekelni kezdett honnan jöttünk, mi történt a felmenőimmel az évszázadok során. Első kézzel fogható lépésként – már nem is emlékszem milyen formában – valamilyen kezdetleges családfa feljegyzést készítettem számítógépen, hogy ne enyésszenek el ezek az értékes információk az évek során. De ez nem volt a megfelelő módszer, mert igencsak korlátozottak voltak a lehetőségek.

MyHeritage

A következő lépcsőfok úgy 7-8 éve lehetett, amikor regisztráltam a sokak által ismert és tényleg praktikusan, egyszerűen kezelhető MyHeritage oldalra. Az ingyenes verziót választottam, mert úgy voltam vele, minek fizetnék egy ilyen hobbiért. Nem áldoztam rá sok időt, nem hittem, hogy néhány tíz embernél több fog a családfámra kerülni, ezért a 100 személyig ingyenes megoldás teljesen megfelelt a céljaimnak. Később bebizonyosodott, hogy ez nagyjából tényleg elég egy átlagos családfa felépítéséhez, nincs szükség nagyobb adatbázisra. A lényeget viszonylag egyszerű rögzíteni, jól látható, az ember meghívhat családtagokat. Szóval egyszerű és jól használható eszköz amatőr családfa kutatók számára.

Apám, nagynéném, anyósom jegyzeteiből, apósom elbeszéléseiből körvonalazódni látszottak a főbb csomópontok, egyre mélyebbre ástam a múlt megismerésében.

Miután a saját családfám már szépen alakulni látszott, feleségem gyökereit is kezdtem felkutatni. Néhány generációra visszavezetni a leszármazás fát nem is annyira bonyolult, ezzel bárki könnyedén boldogulhat és még időt sem kell számolatlanul ráfordítani. Alakult a családfánk, gyűltek a személyek, de olyan 70-80 főnél több nem szerepelt rajtuk. Tehát igazam volt, hogy nem fizettem elő, elég volt a rendelkezésre álló felület.

Mutattam is apámnak, hogy mit sikerült alkotni, de mindig volt valami kis apró hiba, ellentmondás, bizonytalanság, amikor ezekről beszéltünk. Elkövettem akkoriban azt a hibát, amikor még nagyszüleim éltek, hogy nem kérdeztem tőlük semmit a múltjukról. Persze hogy nem, mert amíg éltek engem nem érdekelt a dolog. Miután távoztak ebből a világból, már hiába szeretném kérdezni őket.

Teltek az évek, a projekt megakadt, elérkeztem arra a pontra, ahonnan ezekkel az egyszerű eszközökkel nem volt tovább. Persze, mehettem volna sorba látogatni az egyházi nyilvántartásokat, anyakönyveket, de sem időm, sem akaratom nem volt ebbe belefogni. Így hát néha ránéztem a családfára, ha történt valami a családban, akkor azt rávezettem, de évekig nem foglalkoztam vele különösebben.

A múlt elvesztése

A múltam megismerésének legfőbb eszköze apám emlékezete volt. Ő volt a családban – apai nagyanyám után – aki szinte mindent tudott a családról. Persze csak olyan mélységig, amit a családi emlékezet és legendárium megadott. Legenda egy ősömről, aki zászlóvivő volt a pákozdi csatában, vagy arról, aki Honthy Hanna öltöztetője volt a siófoki villájában, nagyapám orosz hadifogsága, amire ráment a fél lába, nem vér szerinti nagyapám kitelepítése a felvidéki Nagysallóról Gerjenbe és apám elejtett mondatai, amikor egy-egy falu neve előkerült beszélgetés közben.

Őszöd, Lelle, Felsőireg, Látrány, Szemcse, Szakály stb. Egy-egy foglalkozás, mint juhász, borbély, cseléd, földműves vagy molnár. Sok-sok mozaik csempe, ami összeállítva megmutatja a múltat. Persze kell hozzá sok türelem és további tények, melyek egy egésszé ragasztják a szilánkokat.

Sajnos apám 5 éve itt hagyott minket, amit nem kérdeztem meg tőle, már soha nem tehetem meg. A tudása vele együtt sírba szállt. Utólag mindig okosabb az ember és rájön, hogy addig kellett volna kérdezősködnöm, jegyzetelnem, kutatnom, amíg lehetőségem lett volna rá. Ezen már nem tudok változtatni, ez már így marad. Amit nem kérdeztem, arra magamnak kell választ talánom.

A nagy áttörés

Apám halála után néhány évvel egy véletlen baráti beszélgetés közben ismét előkerült a családfa kutatás. Barátom szintén az őseit kutatta és ehhez különböző forrásokat használt fel, amiről nekem addig nem volt tudomásom. Beszélgettünk róla, melyikünk mit tudott kideríteni, barátom sorolt néhány dolgot, ami segítségemre lehetne. Próbáltam megjegyezni mindazt, amit mondott, így pár nap múlva rákerestem, s be is regisztráltam egy új családfa kutató oldalra, ami szintén ingyenes volt.

Familysearch

A familysearch.org egy olyan, magyarul is tudó weboldal, ami az amatőr, de nem egészen kezdő családfa kutatóknak kiemelkedően jó hely. Bár itt is némileg korlátozottak az erőforrások, azért nagy általánosságban sokkal jobban használható, mint az előzőleg említett MyHeritage felület. Ha valaki beéri azzal, hogy hosszas utazások és kutatások helyett a nagyjából XVI. századig elérhető online anyakönyveket bújja, annak nem kell tovább keresgélnie, megtalálta az új otthonát. Garantáltan hosszú órákat, napokat fog eltölteni a keresgéléssel.

Miután tehát regisztráltam az oldalra, igyekeztem az eddigi tudást átültetni ebbe az új környezetbe. Felvittem a meglévő családi kapcsolatokat, s rögtön jöttek a különböző találatok a lehetséges egyezésekről. Születési, halotti, házassági anyakönyvi kivonatok digitalizált változataiból lehet csipegetni a tudást. Aki belefog és érdekli, az biztos, hogy bele fog feledkezni a múltjának megismerésébe. Én is így tettem, hosszú órákon, napokon, heteken át bújtam át az elérhető korabeli hivatalos iratokat.

Elsőre nem egyszerű. Eleve nehéz megtalálni személyeket, ha szinte semmit nem tudunk róluk. Mert egy név nem sokat ér. Családi kapcsolatok, egyéb ténybeli ismeretek nélkül hamar el lehet tévedni. Én is így jártam, miután egy ősnél elnéztem egy születési helyet, s a végén több generációnyi kutatást kellett a kukába dobnom, mert teljesen eltértem a család ágától. Ilyenkor vissza a gyökerekhez és lehet kezdeni elölről az adott ág kutatását.

Sok buktatója, de még több szépsége van a családfa kutatásnak. Amikor nézel egy régi anyakönyvi bejegyzést, amin több generációval előtted élt ősöd hiányos adatait próbálod kisilabizálni a cikornyás betűk között, felelevenedik előtted a család sorsa. A magas gyermek halandóság, a járványok jól látható nyomai a halotti anyakönyvek egymást követő bejegyzéseiben. Az idő előtt véget ért emberi sorsok pár szavas emléke, a foglalkozások, lakóhelyek, felmenők bejegyzései, baráti, rokoni kapcsolatok.

Én ezt szerettem meg a kutatásban. Gondolatban ott vagy, magad előtt látod a mostani éned egy töredékét, ami onnét eredhet. Egy véletlenül elírt név hatása a leszármazottakra, egy jegyzet a hivatalos iratok végén, mely alapjaiban változtatja meg addigi ismereteidet a személy kapcsán. Csupa véletlenek, tények, tévedések sorozata, ami engem magával ragad, mikor bújom ezeket a papírokat.

Mit hoz a jövő?

Hogy mit hoz a jövő? A családfa kapcsán további kutatást. Valószínűleg a nagy sikerek már el fognak kerülni, mert ami könnyen vagy könnyebben kideríthető volt, az már nagyrészt rendelkezésemre áll. Apró részletek bogozása, az eddigi emlékek finomítása még azért el fognak látni munkával egy időre. Keresem a módját, hogyan tudnék még mélyebbre ásni, milyen eszközök érhetők még el a témában és akár még fizetni is hajlandó lennék némi többlet információkét. De ez a jövő zenéje. Remélem lesz egyszer egy ősöm, aki hálás lesz érte, hogy most, a XXI. század elején összeszedtem mindazt, amit a családunk történetéről és származásáról tudni érdemes.

Sajnos annak nem találtam nyomát egyetlen feljegyzésben sem, hogy melyik volt az az ősöm, aki először pattant motorra. 🙂 Bár ez elvárható lenne attól, aki egy motoros blogot építget és azon keresztül osztja meg gondolatait. Remélem ezt a kis hiányosságot elnézitek nekem!

Családfa kutatásra fel!