Szuterén

Hosszú ideje fennálló, magammal szembeni elvárásomnak feleltem meg az elmúlt hetekben, napokban. Még a múlt század végén költöztünk abba a házba, amiben jelenleg is zajlik az életünk. A ház még akkor épült, amikor csak egy TV adó volt, hétfőnként még az sem. Nem létezett Internet, mobiltelefon, de még telefon is csak a kiváltságosok privilégiuma volt itt, a keleti blokkban. Egyszerűbben szólva Kádár-kockánk – ahogyan azt a köznyelv a mai napig hívja – meglehetősen régen épült. Majdnem olyan régen, mint én. De én akkor már kész voltam az életre, egy éves is elmúltam, már megtettem első lépteimet és indultam mostani életem kezdőpontjáról a végtelenbe és tovább.

Remélem még messze a végtelen, de most térjünk vissza a házra.

Tehát amikor beköltöztünk – közel 30 éve – elkezdtük a magunk szerény lehetőségeihez képest rendbe hozni mindazt, amit a családi kaláka, az építőipar és a hozzáértés hiányosságai, valamint az idő vasfoga megnyomorított.

Természetesen csak szép sorjában, kezdve az élet- és pénztárca-mentő átalakításoktól az igényesség felé. Hosszú időszak telt el úgy, hogy nálunk folyton felújítás volt napirenden. Hol kisebbek, hol nagyobbak.

De amiért most ez felmerült témaként az az, hogy a szuterén sosem volt fontos pontja a háznak. Ez amolyan lomtároló-szerűség volt azzal a kiegészítéssel, hogy a vállalkozásomnak is helyet adott, mint „iroda”. A helyiség állapota azonban közelítőleg sem volt emberi tartózkodásra alkalmas, mégis mindig hátrébb sorolódott a fontossági sorrendben.

Na ezt untuk meg pár éve és tervezgettük, hogy majd akkor idén, de legkésőbb jövőre vagy amikor majd már nem lesz más fontosabb. Ez több, mit tíz éve így ment.

Viszont tavaly télen felszívtam magam és öngerjesztésbe kezdtem, s folytattam is tavasszal ezt a folyamatot.

Mígnem az lett a vége, hogy nekiálltam felújítani a helyiséget. Vakolat javítás, villanyszerelés, nyílások lefedése, gipszkartonozás, festés stb. Addig addig csinálgattam szabadidőmben, míg végre múlt héten elkészült. Kisebb finomhangolások és dekorálások még visszavannak, de már kiértem az alagútból és a célvonalnál állok, valamint az íróasztalnál ülök.

Na ezután a szép történet után itt van a válasz, hogy miért nem jelentkeztem sűrűbben egyik oldalamon sem, miért nincsenek hosszabb videók, írások stb. Hát ezért.

Félelmetesen keveset motoroztam eddig idén magamhoz képest. Éves szinten 11-12 e km-t szoktam motorozni egy-egy szezonban, ami most jócskán kevesebb eddig, talán negyede ha van. De most már talán lesz több időm ezzel is foglalkozni. Mert igényem továbbra is van rá.

Na meg sokáig lesz is még!