Motoros YouTuber

Egy motoros Youtuber gondolatai

Régóta készülök már ezzel az írással. Annál is inkább, mert már több, mint 11 éve, hogy az első videómat elkészítettem és Youtuber lettem. Helyesebben azokat, amiket a nyilvánosságnak szántam, a családi videókat ne nézzük, mert annak már több, mint 30 éve. Hú, ez elég szörnyű, így kimondva!

Na, de hagyjuk a múltba révedést!

Most arról osztom meg veletek gondolataimat, ami néhány hónapja foglakoztat a tartalom készítéssel kapcsolatban. A motoros videók készítésére gondolok.

Nem állítom, hogy profi lennék a témában, de talán a teljesen laikusoknál vagy abszolút kezdőknél némileg járatosabb és tapsztaltabb vagyok a témában. Szándékosan nem minősítve helyezem magam előbbre, mint a kezdők, csak olyanként aposztrofálom magam, mint aki többet tud a témáról, mint aki életbében nem foglalkozott vele. Nála talán mindenképp okosabb vagyok. 🙂

Már megint abba a hibába estem, hogy elhúzom a téma elejét és eddig tulajdonképpen még semmi értelmeset nem hoztam a tudomásotokra.

Tehát nagyjából 11 éve született meg az első, YouTube csatornámon megjelent motoros videó. Aki ránéz a csatornámra, még most is láthatja ezeket, hisz tartom magam ahhoz az elvhez – amihez mások is az ismerőseim köréből -, hogy nem törlök egyetlen videót sem, hisz az is én voltam. Bár sokszor szégyellem visszanézni azokat, amikről annak idején dicshimnuszokat zengtem, hogy

Ilyen jó videót még biztosan nem láttál!

Azóta azért megtanultam, hogy ez némileg túlzás volt részemről. 🙂

Szóval elkészült az első videóm, majd a második, harmadik és így tovább. Az elsők még csak úgy nyersen, ahogy a kamerából kijöttek, úgy kerültek a nagyra becsült publikum elé. Aztán kezdtem ismerkedni a videó szerkesztéssel. Ez nem állt túl messze tőlem, hisz diák koromban Tuba barátommal lelkesen jártunk fotó szakkörbe. Ott azért néhány dolog ragadt ránk a fényképezés titkaival kapcsolatban. Na és édesapámtól is hallottam életem során néhány hasznos tanácsot a képek beállításával, nézőpontjával kapcsolatban.

Na de még mindig nem kezdtem bele abba a részbe, hogy miért is írok most erről.

Az egyik kedvenc, szinte kezdetektől fogva követett motoros videó csatornám a „Csavarogj szabadon!” működtetője, Ferkó, a napokban jelenkezett egy videóval, amiben az AI zenékkel kapcsolatban osztotta meg gondolatait. Amiket mondott, megegyeznek az én véleményemmel. Akit érdekel a videó, megnézheti az alábbi linken:

Na erre reagálva megérett bennem a gondolat, hogy végre leírjam a laikus nézők – ezzel nem minősítve őket, csak tájékozatlanságuk révén feltételezem járatlanságukat a témában – számára, hogy miről szól egy videó elkészítésének folyamata.

Ugye minden motoros YouTuber valamilyen szinten exhibicionista. Ha nem lenne az, akkor nem küzdene napokat néhány perces videók kedvéért. De ez a szereplési vágy a legtöbbünknél segítő szándékot is takar. Nem öncélúan készítjük alkotásainkat, hanem azért, hogy azok is megismerhessék azt a rengeteg pozitívumot, életérzést, gyönyörű tájakat és mindent általuk, amik a motorozás élményéhez tartoznak. Eljuttatjuk őket olyan helyekre, ahová talán sosem jutnának nélkülünk, ötletekkel segítjük motoros vagy akár autós, kerékpáros barátainkat, hová érdemes ellátogatni, milyen útvonalon, milyen veszélyekkel számolva, szálláshelyeket népszerűsítünk és még nagyon sok értékes információ is előkerülhet egy első látszatra „motoros száguldozásról” szóló videóból.

Általánosságban elmondható, hogy a motoros csatornák nagy része néhány százas, ezres, esetleg néhány tízezres nézettséggel működnek. Itthon, Magyarországon legalábbis ez a helyzet. Ez tehát egy réteg videó, ebből adódóan azért nagyjából ismerjük is egymás munkásságát. Tanulunk is egymástól, reagálunk is egymás munkáira.

Ez a reakció az, ami mindannyiunk számára fontos. A néző talán nem is gondolja, mekkora hatalom van a kezében az által, hogy a videó alatti kis kezecskékre kattint. Felemel vagy a mélybe taszít az által, hogy rákattint a like (tetszik) vagy dislike (nem tetszik) gombok valamelyikére. A feliratkozás gombról még ne is beszéljünk! 🙂

Persze, ez így túlzás, de a lényeget kifejezi.

A motoros YouTuber – ahogy minket neveznek – rengeteget dolgozik a kis videóival. Legyen az pár perc vagy akár több óra. Mi tart eddig, egy látszatra talán nem is minőségi videón? (A készítőnek mindíg legnagyobb büszkesége az éppen legutóbb feltöltött videója!)

Na akkor vegyük sorra, csak úgy, egy kis lista mentén, hogy hősünk számára mivel jár egy videó elkészítése.

• Megvásárolja élete első kameráját (Tízezer Forinttól a csillagos égig terjedő árkategóriában)
• Mindenféle tartó kütyüket vásárol hozzá. legtöbbször tízszer annyit, mnit amire szüksége van.
• Vesz SD kártyákat, hogy legyen mire rögzítenie a felvételeket.
• Ezek tartalmát majd valahol tárolja is, általában egy hordozható tároló lemezen.
• Elindul motorozni, de előtte összepakolja a kis motyóját, amivel rögzíteni szeretné utazása részleteit.
• Ez nagyjából egy utas cuccainak felel meg néhány év eltelte után. Mindent is visz magával, ha kell, ha nem. Mert ha nem viszi, biztosan szüksége lenne rá.
• Ül a motoron, bekapcsolja a kamerát – ha tudja.
• Vesz megint cuccokat, főleg távitányítót.
• Videózik, megáll, képeket készít, fényképez.
• Néhány év elteltével drónt vásárol, regisztrálja repülő csodáját, ügyintézési díjakat fizet, engedélyeztet, szabályokat tanul, vizsgázik, elkészíti élete legjobbnak tartott első repüléséről a videót. (Aztán majd rájön évek múlva, amivel a motoros videók kapcsán már tisztában van, nem ez élete legjobb alkotása.)
• Elindul, megáll, beállít, beszél, fotóz, videózik, beszél, beszél, pörög, forog a film.
• Este még nem végez, mert másnap kezdődik a munka elölről, így mident másol, tölt ezerrel.

Közben a haverok piszkálják, hogy minek állt meg már megint, miért nem lehet még indulni, miért merül le állandóan az akkumulátor és így tovább. De barátai egy idő után elfogadják, hogy egy túra erről is szól, ha videós van a csapatban.

Tegyük fel, elkészült minden felvétel, van elegendő nyersanyag, mire vége a túrának.

Magamat előtérbe helyezve – mint szereplő – folytatódjon a történet.

Megvan tehát minden nyersanyagom! Hurrá, tegyük fel a YouTube-ra!

Hát ez nem így megy. Először is a nyers videókat el kell menteni a kamerákról. Ehhez kell egy lehetőleg bivaly erős számítógép. Nem konkrétan ehhez a feladathoz, de nehezen fogok továbblépni a mentés után, ha a gépem csak nyögdécsel a teher alatt.

Átmásoltam mindent. Mindent! Első körben ki kell szanálni az értéktelen felvételeket. Ez nem is olyan egyszerű sokszor. De ezen is túl kell esni.

Ha 360 fokban rögzítő kamera is szerepel a repertoárban, annak a felvételét át kell alakítani „sima” videó fájllá. Nézőpontokat be kell állítani, a köztük lévő pásztázást, svenkelést, közelítést, távolítást stb. mind beállítom, Ha kész, exportálom a megfelelő formátumba. Megvan mondjuk minden nyersanyagom.

Elindítom a megvásárolt kedvenc videó szerkesztő programomat. Van persze ebből ingyenes és kevésbé legálisan ingyenes verzió is, de én már jónéhány éve egy adott program mellett tettem le a voksomat. Azt használom. Ezért persze cserébe néhány évente ki kell csengetni 60-100 $ közti összeget azokra a fejlesztésekre és frissítésekre, amire soha nem lesz szükségem, de azok nélkül nem használhatom a már megvásárolt pogramomat sem.

Tehát elkezdem szerkeszteni a videót. Vagyis csak kezdeném, ha tudnám, melyik videó hol áll a sorban. Melyik mikor készült, hol készült. Ez azért kell, hogy tudjam majd őket feliratozni hely szerint, időben jól legyen elhelyezve, stb.

Így elindítom az Excel-t és készítek egy táblázatot, amiben rangsorolom a fájlokat, kommentezem őket, viszakeresem a Google maps segítségével a helyszíneket, ha már nem emlkszem. Összeírok minden fontosat a videókról.

Ha ez megvan, össze kell szinkronizálnom őket. Mivel én több kamerával dolgozom, össze kell hangolni a felvételeket. Zavaró lenne, ha kétszer mennénk át egy hídon vagy kereszteződésen más-más nézőpontból. Tehát néhány óra alatt összeszinkronizálom a felvételeket.

Mostanában elkezdtem saját zenéket tenni a videók alá. Nagyjából egy éve kezdtem foglalkozni az AI (mesterséges intelligencia) által generált zenékkel. Előtte ingyenes zenéket használtam, de ezek az idő folyamán néha „fizetőssé váltak”, így már jogdíjat kellene fizetni vagy elfogadom, hogy az én videóm többé nem az én videóm. Rosszabb esetben lenémítja a videó megosztó platform a videót, ami így már értéktelenné, nézhetetlenné válik. Ezt megelőzendő kezdtem saját, AI által generált zenéket használni. Sokszor pedig szövegeket írok a zenéhez. Ezt is ki kell próbálni, azért nem olyan egyszerű. Jó pár óráig el lehet szórakozni vele, míg végre a várt eredményt kapom.

Generáltam zenét, konvertáltem videókat, jöhet a tényleges videó szerkesztés. Erről nem írok inkább, de higgyétek el, sok-sok munkaóra, mire minden összeáll. Kép vágások, a zene illesztése, a sokszor 8 videó csatorna, feliratok, zenék összehangolása. Aztán ha minden kész, át kell nézni tüzetesen, hogy hol hibáztam esetleg.

Ha minden rendben van, indulhat a renderelés. Ez a folyamat az, amikor a videó szerkesztőben összeálmodott jelenetek egy nézhető videó formájában manifesztálódnak.

Én egy jó ideje 4K felbontású videókat készítek. Ez megelehetősen leterheli a számítógép processzorát, memóriáját. Sokszor egy hosszabb videó renderelése órákig is eltarthat.

Ha minden csodálatosan összeáll, kész a videó!

Ezt fel kell tölteni a saját YouTube csatornámra, amit előtte azért ki kell találni. Hogy nézzen ki, milyen szövegek, ismertetők legyenek, képeket feltenni stb.

Elkezdem feltölteni a videómat. Ez Internet kapcsolaottól függően néhány perc vagy néhány óra is lehet. Közben több oldalon keresztül állítgatom be a különböző paramétereket, leírást. Feltöltöm a korábban képszerkesztőben elkészített nyitó képet, ami a videó linkjénél megjelenik majd.

Miután minden elkészült, a YouTube még átnézi, nem szegtem-e meg bármilyen jogszabályt. Ha minden rendben, indulhat a videó megosztása. Mert ugye attól, hogy már ott van, még senki sem fogja megnézni remek, legújabb alkotásomat. Pedig szeretném, hisz azért készítettem, hogy megosszam másokkal az élményt!

Megyek hát a kis videóm linkjével és megpróbálom elnyerni a tiszteletre méltó közönség rokonszenvét, hogy legyen szíves gyakorolni felém azt a gesztust, hogy megtekinti remekművem. Felkeresem a közösségi média azon csoportjait, ahonnan nem rúgnak ki páros lábbal, ha ilyennel próbálozom, majd várom a hatást.

Tekintsünk most el attól, hogy milyen lett a videó. Mert ez egy szubjektív dolog. Mindenki, aki néz ilyet, képzelje kicsit az alkotó helyébe magát. Minek örülne, aki a fentiek olvasása alapján órákat, napokat, heteket töltött munkával, míg elkészült az, amit ő most néz. Örülne, ha valaki véleményt írna? Örülne, ha a néző megosztaná gondolatait? Ürölne egy like-nak? Örülne, ha valaki feliratkozna a csatornájára? Örülne, ha a becses néző megosztaná saját barátaival az ő kis szeme fényét?

Magam részéről bátran kijelentem, hogy IGEN! Bármelyiknek örülnék a fentiek közül. De tudjuk, hogy ez elég ritka alkalom. Kevesen vannak nézők, akinek eszébe jut ez a kis mozdulat, hogy rányom a like-ra. Ha tetszett neki a videó, feliratkozzon, esetleg még hozzá is szóljon.

Pedig nekünk, YouTuber-eknek ez jelent a legtöbbet. A rengeteg munkának ez a megbecsülése számunkra leírhatatlan. Pedig nem ezért készítjük a videót. De ha van rá lehetősége a nézőnek, miért ne hozna meg egy ilyen kis gesztust értünk?

Persze, nem mindig sikerül megfelelni, sőt nem is lehet megfelelni mindenki ízlésének. Akinek nem tetszik, ne nézze!

A többség így is tesz, de van a videó megosztók világának – és minden más közösségi platformnak is – olyan közönsége, akik rosszindulatúak, irigyek. Ők szeretnek belekötni az élő fába is. Félreértés ne essék, nem kell, hogy mindenben egyezzen az ízlésünk! De kultúráltan viselkedni nem nehéz. Lehet eszmét cserélni egymással, még ha nem is értünk egyet. De személyeskedni – legtöbbször ismeretlenül – nem illendő dolog. Az ilyenek hamar kívül találják magukat és ezért nem érheti szó egyik alkotót sem.

Én például még sosem nyomtam egy videó alatt sem a dislike gombra. Ha nem tetszett, továbbléptem. Ha mondanivalóm volt, megírtam, de kultúráltan. Így semmi szükség sincs a lefelé mutató hüvelykujjra. De vannak, akiknek örömöt okoz, ha megnyomják. Ezzel nem is lenne baj, csak az algoritmus, ami a videókat népszerűsíti, figyelembe veszi ezt is és hátrányosan érinti az adott alkotást. Én ezért nem használom ezt a vélemény nyílvánítást, hisz miért akarnék bárkit, aki rengeteg munkával létrehoz egy művet, hátrányos helyzetbe hozni?

Lassan végére érke a mondanivalómnak. Tudom, nem rövid ez sem. Pedig még órákat tudnék beszélni erről, hisz csak nagy vonalakban foglaltam össze mindazt, amit a videó szerkesztésről gondolok. De talán látszik ezek alapján a befektetett munka, ami megér egy pozitív visszacsatolást az alkotó számára!

Ha legközelebb nézel egy motoros videót, jusson eszedbe ez az írás, emlékezz mennyi munka van benne és nyomj egy like-ot! Iratkozz fel a csatornára, ha érdekesnek találod a tartalmat és oszd meg másokkal is! Ezzel segítesz nekünk a legtöbbet! Újra erőt, energiát merítünk belőle a munkánkhoz.

Köszönöm ismét, hogy rám szántad a szabadidőd egy részét és végigolvastad mindazt, amit eléd tártam!

Ja, ha már itt tartunk, böngészd a YouTube csatornámat, nyomkodd a like gombokat, írd meg a gondolataidat a videó alatt hozzászólásban és iratkozz fel a csatornámra, hogy értesítést kapj, ha új tartalom kerül fel!

A dislike gombot meg kerüld el messzire! 😉