La Galera

2012. januárjában megszakítottam addigi életem mindennapjainak megszokását. Letettem a cigarettát. Elektromosra váltottam. Nem akartam leszokni, mert szerettem dohányozni. (Legyen az bármennyire is káros az egészségre, az ember ezzel nem számol még fiatalabb korában.) Szóval letettem az analógot. Áttértem az alternatívára, majd aztán az elektromosat már tudatosan vittem a süllyesztőbe. Egyre gyengébb liquideket kevertem, folyamatosan csökkentettem a nikotin mennyiségét, mire végül 1,5-2 év után ezt is letettem. Nem tudatosan ekkor sem, egyszerűen elfelejtettem előszedni. Sokáig hurcoltam magammal mindenhova, hisz a dohányos akkor akar a legjobban rágyújtani, amikor nincs nála szívni való. Persze olyan, ami füstöt vagy gőzt bocsát ki.

Aztán sok-sok évni kihagyást követően ismét motorozni kezdtem. A motoros túrák, bulik jöttek-mentek és akkori – őröknek hitt barátom – bevezetett a szivarok világába. Azóta is élek ezzel a szenvedéllyel, de csak módjával. Amikor alkalom nyílik rá, előkerült egy-egy szivar. MOst éppen egy La Galera került terítékre.

Szeretem a szivart, mert közben gondolkodom, elrévedek. Nem a nikotin kell, hanem a hangulat. Az érzés, a barátság iránti vágy, a megélt pillanat.

Szeretném még sokáig így élni az életem. Kényszer nélkül, kötöttség nélkül, barátok mellett.

A barátok ugyan jönnek, mennek, de én maradok az, aki mindig is voltam. Egy Motoros lélek .