Modern világ

Modern világ, új értékrend, pörgés, fogyasztás, eltávolodás a valóságtól.

Ha vallásos lennék, még hozzátenném, eltávolodás Istentől.

De én még abban a korban születtem, amikor nem volt divat – ez nem jó szó, inkább nem volt tanácsos – vallásosnak lenni. Szüleim nem is neveltek Isten hitre, ők sem gyakorolták. Aztán eltelt egy fél emberöltő és én is változtam, nem csak a világ. Nem mondom, hogy vallásos lettem, de van egy hitem. Egy értékrendem, ami mentén próbálok élni.

Nagyjából 15 éve lehetett, hogy visszatértem a motorozás szeretetéhez, ami mindig is a szabadságvágyam kifejezésének eszköze volt. Erről többször is írtam már korábban. Eleinte a külsőségek is vonzottak, de az idő előre haladtával egyre jobban előtérbe került a saját lelki világomnak és igényeimnek való megfelelés kényszere. Természetesen ma is jó olyan közegben lenni, ahol velem azonos értékrenddel bíró társakra találok, de az egyetlen csapathoz tartozás igénye már kevésbé mozgatórugója motoros létemnek.

Voltam csapattag, erről tudnának itt néhányan mesélni, hisz itt lapulnak meg a tagok közt. Az a valaki is itt van, akinek sokat köszönhetek abból, amit ez a motoros világ elhozott számomra. Nem nevezem meg, elég ha Ő tudja, róla van szó. Ő volt az, aki első találkozásunk alkalmával, teljesen ismeretlenül is úgy fogadott, mint lelki jóbarátját. Én csak álltam ott egy idegen ember konyhájában, amikor a körülöttem lévők kinyújtották felém kezüket és befogadtak a körbe. Egy rövid ima pecsételte meg a pillanatot és akkor éreztem, hogy megrogytak a lábaim. Sosem tapasztaltam előtte – vagy csak nagyon ritkán – ilyen pillanatot.

Akkormég úgy gondoltam, végleg megérkeztem. De az élet nagy játékos, semmi sem végleges. Sokat változott azóta a világ. Minden értelemben. De az az érzés azóta is elkísér, néha meglegyint, néha belém költözik, majd elsuhan. Amikor Jászón, Felvidéken megpillantom a szívemhez közel álló barátokat, Zsobokon, az egykori motoros segélytúra helyszínén újra sörözünk barátokkal a kis kocsmában, Kárpát-alján a Vereckei hágónál állva körültekintek, meghallok egy magyar szót Délvidéken, ezek az igazi, mélyre hatoló, jóleső érzések. Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes élni, jó magyarnak lenni.

Annak, hogy ezeket a fenti sorokat megörökítettem az örökkévalóságnak – de legalább magamnak -, azért van jelentősége, mert mint minden önálló entitás, van egy hitem, egy világnézetem, egy hazaszeretetem, van egy elveimhez ragaszkodó énem a modern világ egysíkúvá válása ellenére is. Ezt mindannyiunk másképp gondolja, hisz szerencsére ez még nem teljesen konfekcionált lét, amiben sodródunk a világban. Én, amióta csak léteznek gondolataim, mindig is jobboldaliként azonosítottam magam. Éltem szocializmusban, bár szerencsésnek mondhatom magam, mert csak a lazábbik részét kellett látnom, de már akkor is – néha csak tudat alatt – lázadtam az előre kinyilatkoztatott normák és viselkedési, gondolkodási elvárások ellen.

Persze aki kicsit is ismer vagy találkozott már az írásaimmal, az annyiból képben lehet, hogy a mai modern világ értelmében vett liberális gondolatok messze állnak tőlem. Visszatérve, hogy miért most jelenik meg ez a pár sor.

Nos, éppen két hete zajlott le a 2026-os választás, ahol a patrióta, jobboldali oldal megsemmisítő vereséget szenvedett. Ennek okait itt nem fejtem ki. Már csak azért sem, mert ez semmit nem változtat az eddigi énemen és azon, hogy mit gondolok a világról, hazáról, hűségről, nemzetről ,kötelességről.

Tehát megvolt a választási vereség és csak néztem ki a fejemből. Aztán elindult egy folyamat, ami kizökkentett a tetszhalott állapotomból. Barátok hívtak, vígasztaltak vagy vígaszra vágytak. Azon melegében meg is fogalmazódott, hogy létrehozok egy kis közösséget magunknak. Kifejezetten a választási csalódottságra alapozva, kiindulópontnak azoknak, akik elveszve érzik magukat a saját környezetükben. Ebből született meg a „Két keréken, magyar szívvel.” Facebook privát csoport.

EGY NEMZET, EGY ÚT, EGY KÖZÖSSÉG

Ez a kis közösség, ami most egy elkeseredettségből született meg, lehet egy indikátora annak, hogy valaki úgy érezze, jó helyen jár. Meglátjuk mi alakul ki ebből.

Írnék még hosszasan erről, mert lenne mit, de ahogy az elején is kezdtem, ez ma már nem divat, ez egy modern élet. Senki sem szeret hosszas elmélkedéseket olvasni. Leszoktunk róla.

„Modern világ, rohanó élet, információs zűrzavar,

Jaj, de baró kvarcórád van, minden órában pity-pity.

Hordozható hifi-torony, árleszállítás hetente,

Csereakció, terrorizálás, vegyek, vegyek, vegyek még.”

De a barátságról, hazaszeretetről ne szokjunk le! Ha az elvész, már nincs értelme semminek sem! Érezzétek jól magatokat egymás közt!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Motoros lélek